Ha én lennék a nő, aki…
…a tökéletesség látszata mögött, érzi, féli, remegi a változást, aki érzi, hogy a biztonságot jelentő férfi, társ, apa, távolodik, aki tudja, a tüzet együtt hagyták kihűlni, akarnám-e tudni az igazságot?
Akarnám-e ellenőrizni, követni, számon kérni, rajtakapni? Akarnám-e, merném-e kockáztatni a család egységét? Akarnám-e bizton tudni azt, amit érzek? Akarnám-e a szemébe mondani? Akarnám-e elküldeni? Akarnám-e zsarolással visszatartani azt, aki nem is készült menni, csak én küldeném el bűnéért, amit ellenem vétett, miközben engem védett?
Akarnám-e rákiáltani, hogy hazudott, számon kérni, miért tette? Ultimátumot adni és esetleg valóban elveszíteni?
Akarnék-e tombolni? Ordítani? Toporzékolni? Bosszút állni?
Vagy inkább félve, gyáván elfogadni a látszi tökéletességet? Az otthont, a jólétet, a biztonságot, a törődést, a jelenlétet, a családot, a szülőtársat?
Ha én lennék a nő, aki…
– méz –
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: