Ha én lennék a nő, aki…
…. házas, családos embert szeret akarnám-e elszakítani? Akarnám-e szétrombolni, feldúlni, összetörni mindazt, ami a mindene, a családja, a gyerekei…? Akarnám-e kérve, sírva, könyörögve, kegyetlenül? Akarnám-e csellel, ármánnyal, színjátékkal? Akarnám-e, hogy feladja mindenét? Akarnám-e elvenni tőlük a biztonságot, a stabilitást? Akarnám-e elvenni az apát? a biciklizést? a közös vacsorát? a mindennapi esti mesét?
Ha én lennék a nő, aki házas embert szeret, szerethetném-e csak csendben, lopva odabújva? nem ártva, nem törve-zúzva, nem bántva… ? Szerethetném-e csak a mindennapi nyugalomért, a békéért, a stabilitásért, amit én adok neki, de más látja hasznát…
Ha én lennék a nő, aki házas embert szeret, én lennék a gonosz, aki házasságokat tesz tönkre? Én lennék, aki más férjét orvul elcsábítja? Én lennék, aki nincs tekintettel családokra, gyerekekre, életekre, álmokra?
Ha én lennék a nő, aki csak befelé sír, minden nap, amikor becsukódik mögötte az ajtó…
– méz –
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: