Ha én lennék a nő, aki...

Ha én lennék a nő, aki…
boldogan villantja rád a szemét, aki nevet a vicceiden, aki a nyakad köré fonja a karját, aki borzolja a hajadat, aki Téged ölelve kacagja tele a világot, aki 10 centivel lebeg a föld fölött az ölelésedben, aki játékosan tervezget veled, akivel eljátszhatod, milyen lenne majd együtt…. komoly ígéretek, komoly szándékok nélkül, csak a boldog, szárnyaló pillanatokért, elköteleződés nélkül….
…néha azért megállnék…

Egy másodpercre megállítanám az időt. A pillanatnyi néma csendben füledbe súgnám a kérdést, majd a szemedbe nézve, lélegzetvisszafojtva várnám a választ, talán még a szívem sem dobbanna addig, amíg nem mondod, igen vagy nem…
Csak egy pillanatra. Ígérem utána játszom tovább felhőtlenül, boldogan ezt a szerelem nevű játékot…
De tudnom kell…

Ha én lennék a nő, aki…
…. házas, családos embert szeret akarnám-e elszakítani? Akarnám-e szétrombolni, feldúlni, összetörni mindazt, ami a mindene, a családja, a gyerekei…? Akarnám-e kérve, sírva, könyörögve, kegyetlenül? Akarnám-e csellel, ármánnyal, színjátékkal? Akarnám-e, hogy feladja mindenét? Akarnám-e elvenni tőlük a biztonságot, a stabilitást? Akarnám-e elvenni az apát? a biciklizést? a közös vacsorát? a mindennapi esti mesét?

Ha én lennék a nő, aki házas embert szeret, szerethetném-e csak csendben, lopva odabújva? nem ártva, nem törve-zúzva, nem bántva… ? Szerethetném-e csak a mindennapi nyugalomért, a békéért, a stabilitásért, amit én adok neki, de más látja hasznát…
Ha én lennék a nő, aki házas embert szeret, én lennék a gonosz, aki házasságokat tesz tönkre? Én lennék, aki más férjét orvul elcsábítja? Én lennék, aki nincs tekintettel családokra, gyerekekre, életekre, álmokra?

Ha én lennék a nő, aki…
…a tökéletesség látszata mögött, érzi, féli, remegi a változást, aki érzi, hogy a biztonságot jelentő férfi, társ, apa, távolodik, aki tudja, a tüzet együtt hagyták kihűlni, akarnám-e tudni az igazságot?
Akarnám-e ellenőrizni, követni, számon kérni, rajtakapni? Akarnám-e, merném-e kockáztatni a család egységét? Akarnám-e bizton tudni azt, amit érzek? Akarnám-e a szemébe mondani? Akarnám-e elküldeni? Akarnám-e zsarolással visszatartani azt, aki nem is készült menni, csak én küldeném el bűnéért, amit ellenem vétett, miközben engem védett?
Akarnám-e rákiáltani, hogy hazudott, számon kérni, miért tette? Ultimátumot adni és esetleg valóban elveszíteni?
Akarnék-e tombolni? Ordítani? Toporzékolni? Bosszút állni?
Vagy inkább félve, gyáván elfogadni a látszi tökéletességet? Az otthont, a jólétet, a biztonságot, a törődést, a jelenlétet, a családot, a szülőtársat?
Ha én lennék a nő, aki…